Tavaszodik, kinézünk hát a kerületi szántóföldekre. Első helyszínünk a Hűvösvölgyi parcellák. A nyári újraparcellázás dűlőút teljes hosszában. Mai napig nem értjük mitől keletkezhettek, hiszen ekkora barázdákhoz traktorok kellenének, de mivel a város tele van  a „Mezőgazdasági vontatóval behajtani tilos” - táblákkal, így azok nem lehettek. A barázdák azóta is megvannak  és éktelenkednek, de sebaj mi hasznosítjuk a területet. Adja magát, hogy burgonya termesztésére adjuk fejünket, mert az itt található talaj ideális a burgonya fejletlen, gyenge gyökérzetének. Sajnos nehezíti dolgunkat hogy a barázdák közt nincs két olyan ami egyenes vonalú lenne, illetve a párhuzamosságuk is csak egy autótengelynyi távolságot jelent. Hogy  kerületünkhöz híven stílszerűek legyünk, két burgonyafajtával próbálkozunk; a Gülbaba és Margit félékkel. Kapára fel!

Most tavasszal  is szükség van szántásra, de mivel az őszi túl mélyre sikerült, ezért a boronálás lesz az első munkafázisunk, mivel a burgonyának a mélyszántás túl mély lenne. A lazább talajon a 8-10 cm-es barázdamélységű sekélyszántás a megfelelő.

A burgonya azokhoz a növényekhez tartozik, amelyek a szervestrágyázást nagyon meghálálják, így kérjük a kerületi kutyákat segítsék munkánkat a jobb terméshozam eléréséhez. A krumlibogarak elleni permetezést nem kell elvégeznünk, mert az újabban errefelé menetrendszerint is közlekedő régi Ikarus buszok füstdózisa minden rovart kiírt. Az öntözést az esetlegesen erre járó hókotrójukat már levedlett Fkf-es járművekkel szeretnénk megoldani, de a kutyákra itt is számítunk. Buzdítunk hát mindenkit, főleg a Hűvösvölgyi dűlőút mentén lakó tanyák  tulajdonosait használják ki a lehetőséget, hiszen a sekély szántást meg nem haladó mélységű barázdákba rögtön vethetnek pár szem krumplit a portájuk körül. Várjuk a földet művelni vágyók jelentkezését.  A parcellák pontos elosztása érdekében előzetes egyeztetés szükséges velünk; egypar.blog@gmail.com.

Sikerrel elvégeztük tehát a vetési munkákat Hűvösvölgyi  földjeinken, és sietve haladunk további helyszínekre. Természetesen az ottani munkákról is beszámolunk, és ha változás történik visszatérünk a Hűvösvölgyi dűlőútra. Bízunk benne, hogy jó termésünk lesz, melyből szívesen adunk mindenkinek, hiszen létezett régen egy hagyomány kerületünkben; a Krumplibál:

A történet az 1838-as drámaibb lefolyású pest-budai árvízzel kezdődött. A Duna ugyanis kimosta a krumplitermést a földből, és a télre elrakott készletek is hamar elfogytak. Karácsonykor a korgó gyomrú, éhező környékbelieknek a ferences szerzetesek ingyen osztottak főtt krumplit. A barátoknak onnan volt még készleten, hogy az ő konyhakertjük az Országúti (ma Margit körút) templom mögött húzódott egészen a mai polgármesteri hivatal felső sarkáig. Azaz magaslaton és szép nagy telken termeszthettek haszonnövényeket, amiből tehát osztogatni is tudtak. Buda Országút városrészében, a mai Margit körút menti területen félig vidékies, meglehetősen családias élet volt a 19. században. Csak ebben a miliőben lehet elképzelni a krumplibál intézményének hagyománnyá válását. Karácsony másnapján a környék éttermeiben ingyen osztották a főtt krumplit a vendéglősök.

(Budai polgár)